A tesóm utál utazni, különösen repülővel. Megértem, hiszen nagyon macerás. No, nem kimenni a reptérre és felszállni a gépre, hanem a biztonsági ellenőrzéseken átmenni, amik nélkül nincs repülés ugyebár.
Szóval a bátyám mondta, hogy többet nem akar repülni, hiszen a legutóbbi kalandja után egy életre elege volt a repülésből. Elég bizarr sztori, ha nem ő mesélte volna, talán el sem hinném.
Bátyám furcsa szokása, hogy bárhova utazik nyaralni, bérel egy motort a helyszínen, és igyekszik azzal bejárva megismerni a vidéket. Ami ennél még furcsább az az, hogy magán a motorkerékpáron kívül az összes kelléket viszi magával utazáskor. Nem volt ez másképp ezúttal sem. A sisak, a kabát és minden egyéb felszerelés befért a nagy bőröndjébe, kivéve egyet: a csizmáját. A legféltettebb kincsét. Mindig mondta: ez sokkal több egy pár motoros csizmánál. Ennek a pár csizmának lelke van. Nem akartam vitatkozni vele, de én azért sose tulajdonítanék ekkora jelentőséget egy pár lábbelinek.
Miután a feladott poggyászba már nem tudta belegyömöszölni a mitikus csizmát, egy szatyorban vitte magával, amit fel akart vinni a fedélzetre. A biztonsági ellenőrzésen azonban közölték vele, hogy erre sajnos mód, lévén túl sok fém csecse-becse van rajta, amivel akár veszélybe sodorhatja a többi utast. Testvérem hatalmasra kerekedett szemekkel nézte a biztonsági őrt, aki nyilván őt pécézte ki arra, hogy szórakozzon egy jót valamelyik utassal. Két opció volt: vagy kidobja imádott csizmáját, vagy eláll az utazástól. Őszintén szólva egyik sem túl jó variáció.
Tesómnak elég jó a beszélőkéje, könnyen tud lyukat beszélni mások hasába. Itt azonban nem igazán ért el sikert. Még azt is mondta, hogy ezt a motoros csizmát a Shoxban vette, ahol anno megismerte a későbbi legjobb barátját, aki akkor ott dolgozott. Bármit mondott, a válasz mindig ugyanaz volt, szigorú szabályokat kell betartani a légi személyszállítás biztonságos lebonyolítása érdekében.
Amikor már kis túlzással az egész reptér ő rá figyelt, egy biztonsági alkalmazott felajánlotta, hogy hagyja ott nála, ő majd munka után elküldi az itthoni címére. Tesóm elfogadta az ajánlatot, majd átadta csizmáját a segítőkész reptéri alkalmazottnak a címmel, a postaköltséggel és busás borravalóval egyetemben.