Az egyik nagyon jó barátom édesapja reptéri taxisként dolgozik már hosszú idő óta. Előtte is taxisként dolgozott, de a városban, és már gyerekkorunkban is hallhattunk tőle jó néhány vicces sztorit, de most vagy azért, mert már felnőttek vagyunk és jobban értjük a poént, vagy pedig azért, mert a reptéren valóban vicces emberek fordulnak meg, nem tudom, de mostanában még inkább megszaporodtak a humoros történetek. Legyen szó bármilyen korú, nemű, származású utasról, olyan valószínűleg nem létezik, akiről Tomi apukája ne tudna valami igazán mókás dolgot megosztani.
Tavaly volt arra precedens, hogy egy feltételezhetően indiai származású gazdag férfi érkezett a reptérre, és ő szállította a szállodába. Már az odafele vezető úton volt néhány vicces helyzet, ugyanis olyan puritán módon beszélte az utas az angol nyelvet, hogy Tomi apukája szinte képtelen volt értelmezni. Ebből kisebb nagyobb vicces helyzetek és félreértések alakultak ki a nemi identitás és az udvarlás terén, de végül sikerült tisztázni, hogy az indiai férfi csak az időjárást és a magyar emberek küllemét és kedvességét dicsérte. Az utas csomagjai ahhoz képest, hogy milyen színvonalas szállodában szállt meg, nagyon szegényesek és kuszák voltak, olyan volt, mintha üres csomagok lennének, néhány szatyorral és táskával megtömve. Legalább is az állagukból és a súlyukból következtetett erre a sofőr.
Két nap múlva azonban be is bizonyosodott, Tomi édesapjának a sejtése, ugyanis ahhoz a szállodához hívták sietve, ahol két nappal azelőtt az indiai férfit kitette, és lássunk csodát, ugyanez a férfi érkezett futva a taxihoz, néhány londiner társaságában. A nagy sietés közepette valahogy angolul sikerült annyit kiböknie, hogy minden csomagját a hátsó ülésre kéri, és ő is oda pattant be. Eltelt legalább 2 perc, mire mindent sikerült utána hozni, Tomi édesapja pedig értetlenül bámulta, hogy mi folyik a hátsó ülésen. Az indiai férfi annyit kibökött még, hogy ez most kihagyhatatlan ajánlat volt, viszont sietniük kell, mert hamarosan indul a gépe. Miközben ezeken a mondatokon dolgozott, hogy ne csak a fejében, hanem a valóságban is létrejöhessenek, az volt megfigyelhető, hogy legalább 15 bukósisakot próbál be gyömöszölni a táskáiba. Tomi apja nem igazán bírt magával, és rákérdezett, hogy minek ez a sok bukósisak. A férfi elmondta, hogy valójában az interneten lett figyelmes erre a bukósisak akcióra, és csak azért utazott Magyarországra, hogy ezeket a sisakokat felvásárolja. Van egy magyar barátja, akitől értesült a hatalmas bukósisak akcióról, és amúgy is tervezte már, hogy megnézi az országot, így összekötötte a kellemest a hasznossal és a bukósisak akció kezdetére időzítette a baráti látogatást.
Tomi édesapja nem igazán tudta feldolgozni a hallott információkat, ugyanis nem teljesen állt össze a kép a fejében, hogy ki az, aki képes bukósisakok miatt egy egész földrészt utazni. Nem is igazán tudott meglepettségében ezen nevetni, inkább már csak akkor mosolyodott el, amikor otthon mesélte a történteket. Mire kiértek a reptérre, az utas minden csomagját rendben összeszedte, megköszönte a sofőr kedvességét és a gyors visszautat, majd sietve távozott.
Állítólag valóban szép bukósisakok voltak, és Tomi apja gyanakodott, hogy egy-kettő ezek közül egyedi példány volt, de még így is zavaros maradt a történet. Mindenesetre az már biztos, hogy az indiai férfi magyar barátjából kiváló marketing szakember lenne, ugyanis aki képes meggyőzni valakit azért, hogy ekkora utat megtegyen egy bukósisak akció miatt, egy olyan termék miatt, amit valószínűleg az ő szülőhazájában sokkal kedvezőbb áron megkaphat, az gyakorlatilag bármit képes lenne eladni. Lehetséges, hogy nem is a marketing, hanem a sales lenne számára a legtesthezállóbb iparág.