Amikor el akarok utazni valahova, akkor mindig megnézem az összes lehetőséget, hogy hogyan jutok el a kijelölt helyre a legjutányosabban. Az ár és az utazás ideje sokat számít nálam, mert nem biztos, hogy szeretnék azért tíz órát kocsikázni valahova, mert mondjuk az olcsóbb tízezer forinttal, mint a repülő. De ha már nagyobb különbségekről beszélünk, akkor meggondolom természetesen én is, hogy akkor mégis csak megérné inkább autóval menni, ha az annyival olcsóbb. Vagy éppen fordítva. Mert mindig változó. Lehet, hogy most éppen repülővel valahova fele annyiért el lehet jutni, mint tavaly. Mindig változnak az árak. Az autónál az is jó, hogy ha többen megyünk, akkor még jobban eloszlanak a költségek. Általában ez az oka annak, hogy ha nyaralni megyünk a barátokkal, akkor általában autóval megyünk. Amúgy szeretek repülni, csak vannak olyan helyek, amik hiába vannak közel, a repülőjegy mégis nagyon sokba kerül. Az akciós jegyek viszont olcsóak nagyon, viszont annak a feltételeibe beletartozik, hogy bőröndöt nem is vihetsz magaddal, és még az illeték sem biztos, hogy mindegyik repülőjegy árában benne van, amik így le vannak árazva.
Viszont, ha el akarok utazni valahova, akár egy hétre például, akkor hogy megyek oda bőrönd nélkül? Azért a lottót még nem nyertem meg, hogy majd ott szépen bevásároljak magamnak mindenből. Főleg, ha költőpénz is kell ugyebár és az étkezést is meg kell oldani. Aztán a végén kiderül, hogy tényleg nem olyan olcsó egy nyaralás. De hát az ember megérdemli. Én legalább is mindig ezt mondom magamnak, hogy megérdemlek egy hét kikapcsolódást, cserébe keményen spórolok rá legalább fél éven keresztül.
Mondjuk, még sosem voltam egy szigeten nyaralni, vagy egy igazán drága nyaraláson, pedig egyszer szívesen elmennék valahova, akár több hétre is. Egy hatalmas vágyam elutazni egyszer Új-Zélandra, ez az egyik álmom, amit mindenképpen szeretnék egyszer beteljesíteni. Kiskorom óta ez az ország a kedvenc helyem, de tudom, hogy nagyon drága mulatság lenne, viszont kitűztem egy határidőt magamnak. 30 éves koromig legalább egyszer el kell jutnom oda mindenképp.
Az utazásról jut eszembe, hogy egyszer, amikor repülővel mentünk nyaralni és éppen sorban álltunk, hogy leadjuk a bőröndöket, az egyik sorban állt egy férfi. Két akkora bőrönd volt nála, hogy amíg sorra nem jutott, végig azon gondolkoztam, hogy azokat hogyan mozdítja meg egyáltalán, mert biztos, hogy olyan nehezek lehetnek, hogy felemelni is kész kínszenvedés lehet őket. Utána már azon gondolkoztam, hogy mi lehet egyáltalán benne, vagy mennyi időre utazhat el, hogy ekkora bőröndök kellenek neki. Néhány nő biztos, hogy megirigyelné őt, ha látnák, mekkora bőröndje van. Abba aztán annyi cipőt lehetne pakolni ruhával együtt, hogy három óránként cserélgethetném a szettemet egész nap. Rengeteg minden férhetett abba a bőröndbe, ez kétségtelen. Aztán kiderült, hogy CO2 palack van benne. A bácsi azt hitte, hogy elviheti a palackokat az egyik rokonának, akihez el akart utazni. Nem is értettem, hogy ezt hogyan gondolta, hát ilyen eszembe se jutna. Főleg, hogy így olyan súlya lehet a bőröndöknek, hogy annyit rá kellene fizetnie, mintha vett volna még négy másik repülőjegyet. Még a hölgy is, aki a reptéren dolgozott a pultnál, ámulva nézte a férfit, hogy ezt mégis hogy és miért szerette volna magával vinni.
Közölte vele, hogy ilyesmit nem vihet a repülőn magával, ezt azonnal valahogy szállíttassa haza, vagy csináljon vele valamit, mivel ott nem maradhat, magával vinni nem tudja, megőrizni meg nem fogják neki. A férfi tanácstalanul állt ott a sor elején és nem tudta, hogy most mit csináljon. Közben természetesen az egész sort feltartotta, és a többiek mögötte már kezdtek morcosak lenni. Én szerencsésnek éreztem magam, hogy nem vele egy sorban állok, mert akkor lehet, hogy kissé ideges lettem volna. Nem szeretem, amikor feltartják a sort, úgy, hogy közben látják, hogy nem egy ember áll mögöttük, és mindenki örülne neki, ha végre haladnának.
Aztán végül azon gondolkoztam, hogy mire használhatják a CO2 palackot, mert ugyan hallottam már róla, de nem tudom, hogy pontosan mire lehet őket használni. Végül is aztán ott helyben ezzel nem foglalkoztam, örültünk neki, hogy egyáltalán sikerült leadni a bőröndöket, úgyhogy akkor már csak arra koncentráltunk, hogy a becsekkolás után végre a repülőgépen legyünk és megérkezzünk a helyre, ahol egy héten keresztül semmit nem csináltunk, csak fürödtünk a tengerben, szürcsöltük a koktéljainkat és napoztunk.
Amikor onnan hazajöttünk és ismét előröl kezdődött a munka és a hétköznapi tevékenységek, elmentünk rögtön másnap bevásárolni. Egy nagy szupermarketbe mentünk, ahol mindent megvettünk, mert otthon szinte üresen állt a hűtőszekrény. És egyszer csak elmentünk a különböző palackok mellett és egyből beugrott a férfi a repülőtérről. Gyorsan, miközben a párom a kocsiba pakolta be a dolgokat, amiket megvettünk, megnéztem az interneten, hogy mire is jó a CO2 palack.
Akkor döbbentem rá, hogy ezt ugye akár még az élelmiszeriparban is használják mélyhűtésre, vagy akár sörcsapoláshoz is. És hirtelen akkor világosodtam meg, hogy mennyi mindenre lehet ezt a palackot használni. Egyszer dolgoztam külföldön, egy rendezvényen, ahol mi is rengeteg sört csapoltunk, és miután elolvastam az interneten, hogy ezek a palackok mire jók, akkor esett le nekem is, hogy a sörcsapoláshoz ugye nekünk is szükségünk volt a palackokra. Erre szokták mondani, hogy „Jó nagyot koppant.”.