A gyerekkori legjobb barátom, Ádám, illetve mostanában inkább Edem, nagyon régóta Amerikában él. 12 éves korában költöztek ki az USA-ban a szüleivel és a két a kistesójával, de minden nyáron 3 hetet Magyarországon töltenek. Eredetileg ez leginkább a nagyszülőknek szólt, de mi is mindig találkoztunk Edemmel. Most már mindketten főiskolára járunk, de a családi hazalátogatások megmaradtak.
Természetesen tűkön ülve vártam, hogy megérkezzen. Előbb jött egy héttel, mint a szülei, és megbeszéltük, hogy a nagybátyámék balatoni nyaralójában töltjük ezt a hetet. Kimentem elé a reptérre, ahogy férfiasan egymás nyakába borultunk, majd nagy nehezen kiigazodtunk a sok nyíl és kijárat felirat között, és megtaláltuk a kocsimat a reptér parkolójában. Edem bedobta a cuccát a csomagtartóba, és már indulhattunk is.
Pár perc múlva aztán felszisszentem: a csudába, elfelejtettem matricát venni! Megkértem Edemet, hogy vegye már meg a telefonján. Kissé esetlenül rákeresett a honlapra, majd rácsodálkozott, hogy ilyenek a magyarországi autópálya matricák? Mert valami rémlett neki gyerekkorából, de hát azóta sok minden változott. Az aktuális rendszer 5 járműcsoportot különböztet meg, és lehet venni 10 napos, 1 hónapos, 1 éves és megyei matricát. Az én autóm D1 kategóriába tartozik, ez a legkisebb, ide sorolják a motorkerékpárokat is. Az egyhetes kiruccanásunkra pedig 10 napos matricát kellett venni.
Edem valamiért még vagy fél óráig megbűvölten vizsgálta a matricákat, mintha memorizálni akarná vagy ellentmondást keresne benne.
Végül aztán elrakta a telefonját, kényelmesen hátradőlt, és valami olyasmit morgott az orra alatt, hogy „ma is tanultam valamit…”